Káldeus katolikus egyház

Káldeus katolikus egyház, Irakban, Iránban és Libanonban elterjedt keleti rítusú egyház, amely 1830 óta, majd 1551-től időszakosan egyesült a római katolikus egyházzal.

A kereszténység Irakban és Iránban a 2. század végére tehető. Az 5. században a keleti egyház magáévá tette a nesztoriánizmust, egy eretnekséget, amely Krisztust embernek, Isten fiát pedig isteni megfelelőjének nyilvánította. Az egyház virágzott és terjeszkedett Kínában, a mongol Ázsia sztyeppéin és India malabári partvidékén egészen a 14. századig, amikor Timur mongol vezér teljesen elpusztította a nesztoriánus egyházat Iraktól keletre, kivéve Indiában.

A Rómával való egyesülés először 1551-ben valósult meg, amikor a megválasztott pátriárka, Szulaka János Rómába ment, és hitet tett a katolikus hit mellett. Ettől kezdve azokat a nesztoriánusokat, akik katolikussá váltak, káldeusoknak nevezték. További egyesülések 1672-ben, 1771-ben és 1778-ban valósultak meg, a “babilóniai pátriárkák” jelenlegi töretlen sora 1830-ból származik. A pátriárka székhelye eleinte Rabbān Hormizd kolostorában volt, majd Moszulban, végül Bagdadban. A bagdadi pátriárkai egyházmegyén kívül négy főegyházmegye (Bászra, Kirkuk, Sehna, Irán – rezidencia Teherānban – és Urmia, amelyhez a szalmasi egyházmegye tartozik) és hét egyházmegye (Aleppó, Alkosh, Amadya, Akra, Bejrút, Moszul és Zakho). A káldeusok megőrizték az ősi kelet-szíriai Addai és Mari liturgiát, amelyet szír nyelven ünnepelnek.

Szólj hozzá!