Különböznek-e a katonai magánvállalkozók a zsoldosoktól?

A katonai magánvállalkozók (PMC) jelentős szerepet játszanak a hírszerzés, a biztonsági ambíciók kiképzése, a technikai és technológiai támogatás és a szállítási igények kielégítése terén a konfliktusövezetekben és szerte a világon.

Főként az amerikai székhelyű cégek, valamint az Egyesült Királyságból származó katonai magánvállalkozók teljesítenek szolgálatot szerte a világon, különösen az afrikai, közel-keleti és afganisztáni konfliktusövezetekben.

A legtöbbször a globális közvélemény megkérdőjelezi a PMC-k és a zsoldosok vagy pénzért harcoló szabadúszó katonák közötti kapcsolatot.

A zsoldosokat azonban a nemzetközi törvények tiltják, míg a PMC-ket legálisnak tekintik.

Genfi egyezmény

A zsoldosok alkalmazását és toborzását jogilag tiltja a zsoldosok toborzása, felhasználása, finanszírozása és kiképzése elleni 1989-es nemzetközi egyezmény.

A zsoldos definíciója szerint zsoldos minden olyan személy, akit kifejezetten helyben vagy külföldön toboroznak, hogy fegyveres konfliktusban harcoljon. A magánjellegű haszonszerzés céljából történő toborzás szintén tilos. Az 1989-es nemzetközi egyezmény szerint azok az emberek, akik nem tagjai a konfliktusban részt vevő felek fegyveres erőinek, zsoldosnak minősülnek, és a zsoldosokat minden állam számára bűncselekménynek kell tekinteni, és büntetőeljárás alá kell vonni vagy ki kell adni őket.

A 2001. október 20-án hatályba lépett egyezményt azonban csak 35 ország ratifikálta. A nagy hadsereggel rendelkező országok, különösen az USA, Oroszország és az Egyesült Királyság nem ratifikálták az egyezményt, mivel aktívan használják a PMC-ket.

Az iparág értéke meghaladja a 100 milliárd dollárt, és exponenciálisan növekedett, különösen a 2001. szeptember 11-i támadások után, köszönhetően a politikai intézményekkel való szoros kapcsolataiknak.

Az ágazat rossz információs nyilvántartása, a nagy országok ragaszkodása a nemzetközi törvények tiltásának elutasításához, az emberi jogok megsértése és a háborúból származó nyereség komoly veszélyt jelent a világbékére.

A PMC-k és a zsoldosok különböznek?

A katonai magánvállalkozók (PMC) és a zsoldosok egyaránt pénzért dolgoznak. A zsoldosok egyéni katonák, akiket az bérelhet fel, aki fizet nekik, míg a PMC-k egy szervezetbe toborozzák ezeket az embereket.

A zsoldosok nem kötődnek semmilyen céghez, államhoz és címhez, csak pénzért harcolnak. A magánkatonák viszont egy elismert cégnek dolgoznak, amely be van jegyezve annak az országnak a hatóságainál, ahonnan a műveleteik kiindulnak.

A PMC-k közvetítőként szolgálnak a hivatásos katonák és a kormányok között.

Sean McFate, a Georgetown Egyetem professzora és a The New Rules of War című, hamarosan megjelenő könyv szerzője a TRT Worldnek beszélt a magánhadseregekről, mint az iparág egykori bennfentese.

Majdnem minden magánkatona volt katonák vagy nemzeti rendőri erők között van, mivel előképzettségük és releváns tapasztalatuk van, mint például Sean McFate-nek, aki korábban az amerikai hadsereg ejtőernyőseként szolgált, majd a magánvállalkozóknak dolgozott Afrikában.

McFate elmondta: “A magán hadiipar és a zsoldosok a törvénytelen jellegük miatt szájról szájra terjedő üzlet. Emiatt az iparág nyelvi csoportok és közös tapasztalatok alapján szerveződik.”

Hozzátette: “Ha megvan a készséged ahhoz, hogy katonai magánvállalkozó legyél, akkor zsoldos is lehetsz. A készségek ugyanazok. Az egyetlen különbség az, hogy ki az ügyfél. De még ez a megkülönböztető jegy is vitatható”.

A 2013. szeptember 26-i aktaképen Joseph Hunter (középen), az amerikai hadsereg egykori mesterlövésze, aki magánzsoldos lett, a thaiföldi rendőrség kommandósai őrizetében van, miután letartóztatták a thaiföldi Bangkokban. Hunter, aki már 20 éves börtönbüntetését tölti egy DEA-ügynök megölésére irányuló összeesküvésért, 2018. április 3-án New Yorkban, a manhattani amerikai kerületi bíróságon állt bíróság elé azzal a váddal, hogy egy ingatlanügynök meggyilkolását tervezte egy nemzetközi bűnszervezet főnöke számára (AP)

A hagyományos zsoldosokhoz képest a PMC-k sokkal összetettebb és nehezebb katonai felszerelésekhez, például tankokhoz, helikopterekhez és repülőgépekhez férnek hozzá, míg a zsoldosok könnyű fegyverekkel rendelkeznek.

A zsoldosokat általában a frontvonalbeli harcokban vetik be, míg a PMC-k katonái többféle területen is szolgálhatnak: biztonsági, logisztikai, szállítási, hírszerzési, hálózati és harci feladatokban.

Az alkalmi civil ruházat és a különleges műveleti egyenruhák keverékét viselik mindketten, míg a zsoldosok jövedelme nagyobb, mint a PMC-k dolgozóié.

APMC-k az ENSZ zsoldosokra vonatkozó tilalma ellenére együttműködhetnek zsoldosokkal és toborozhatják őket.

“Amikor egy ügyfél felbérel egy céget, gyakran az a cég alvállalkozókat bérel vagy szerződtet egy háborús övezetben, hogy segítsenek a küldetések végrehajtásában. Ezeket az iparágban “alvállalkozóknak” nevezik, és gyakran alig van számonkérhetőségük. Valójában az ügyfél általában nem is tud a létezésükről vagy a működésük mértékéről” – mondta McFate.

A brit vállalkozó ArmorGroup, amely az Egyesült Államok számára biztosította a légibázisok biztonságát Afganisztánban, két “Mr White” és “Mr Pink” nevű afgán katonai céggel kötött alvállalkozói szerződést.”

A PMC-k közül sok szabadúszónak tűnik a magánkatonák soknemzetiségű összetételét tekintve is, akik pénzért árulják szolgáltatásaikat.

Az országok általában több okból is előnyben részesítik a PMC-k alkalmazását: a fegyveres erők humánerőforráshiánya, a költséghatékonyabbnak vélt költséghatékonyság, a nepotizmus és/vagy a kormányokkal való jó kapcsolatok, a PMC-k által elkövetett cselekményekért való felelősség elkerülése, a demokratikus intézmények ellenőrzésének elkerülése és az ország belügyeibe való – többnyire külföldi – beavatkozás.

Az információhiány miatt lehetetlen megismerni a katonai magánszektor piaci volumenét. Így nem lehet tudni, hogy hány embert toboroznak ebben az ágazatban.

Elszámoltathatóság

Még ha a PMC-ket kötik is annak az országnak a törvényei, ahonnan a működésük kiindul, cselekedeteik jogszerűsége kérdésessé válik, ha az anyaországukon kívüli területeken tevékenykednek.

Az Irakban működő amerikai vállalkozókat például nem kötnék a helyi törvények, és nem feltétlenül lennének az amerikai törvények hatálya alá sem, mivel a joghatóság nem feltétlenül érvényesül.

Ez az elszámoltathatóság hiányát eredményezi a reguláris katonákhoz képest, akiket hadbíróság elé állíthatnak, ha megsértik a vonatkozó katonai törvényeket.

McFate kiemeli a PMC-kkel kapcsolatos hatalmas elszámoltathatósági és átláthatósági aggályokat. “Azonban, hogy igazságosak legyünk, a világ számos nemzeti hadserege is szenved a korrupciótól és a büntetlenségtől. Ez nem ad mentséget a katonai magánszektornak, de az embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a szervezett erőszak ellenőrzése a történelem során mindig is kihívást jelentett” – tette hozzá.”

2004-ben muszlim foglyokat kínzott meg az amerikai vállalkozó, a CACI International a hírhedt iraki Abu Ghraib börtönben. A CACI International azonban elkerülte a büntetést, és továbbra is 23 millió dollár értékű szerződéseket hosszabbított meg az USA-val.

A képen Sabrina Harman őrmester (középen) és Charles Graner Jr. tizedes meztelen fogvatartottak láthatóak, akiknek a fejükre zsákokat helyeztek egy emberi piramisba, (AP)

A brit katonai vállalkozó, az Aegis volt alkalmazottja egy úgynevezett “trófea videót” tett közzé, amelyen az Aegis tagjai gépfegyverrel lövöldöznek egy civil autóra Irakban. Az eset után az Aegis vizsgálatokat folytatott, a vállalkozó szerint azonban “törvényes” akcióról volt szó.

A Blackwater, amely ma már Academi néven működik, a magánvállalkozók között az egyik legsilányabb múlttal rendelkezik.

2007 szeptemberében a Blackwater néhány katonája állítólag tüzet nyitott civilekre Bagdadban; az incidensben 17 civil meghalt és sokan megsebesültek.

A Blackwater alkalmazottai azzal védekeztek, hogy egy felkelőcsoport “autórobbantása” ellen nyitottak tüzet.

De a célba vett jármű utasai között a vizsgálatok és a szemtanúk szerint egy házaspár és gyermekük volt.

Erik Prince-t, a Blackwater USA alapítóját egy Capitol Hill-i rendőrtiszt kíséri be a tárgyalóterembe, mielőtt tanúvallomást tesz a képviselőház felügyeleti bizottságának meghallgatása előtt, amely a Blackwater magán katonai vállalkozó iraki és afganisztáni küldetését és teljesítményét vizsgálja 2007. október 2-án, kedden.(AP)

Növekvő fenyegetés

McFate szerint a zsoldosok világa növekszik, és sokkal veszélyesebb, mint azt az emberek tudják.

“Ez szándékos, hiszen a zsoldosok az árnyékban árulják a hihető tagadhatóságot és a halálosságot” – tette hozzá.”

McFate a magán hadiipar méretének bizonytalanságát is hangsúlyozza, mondván: “A zsoldosok egyik fő értékesítési pontja a titkolózás. A zsoldosok nagyobb titoktartást tudnak nyújtani, mint a kormányzati kémek vagy a különleges erők.”

McFate egy példát hozott fel: “Februárban Oroszország által felbérelt 500 zsoldos majdnem kiirtotta az amerikai elit katonák egy csoportját Kelet-Szíriában. Az amerikaiak a Delta Force-tól, a Rangers-től, a Green Berets-től, a tengerészgyalogosoktól jöttek; B-52-eseket, F-22-eseket, F-15-ösöket, AC-130-as lövészhajókat, Apache helikoptereket és drónokat hívtak be, és mégis négy órába – négy órába – telt, mire visszaverték az 500 zsoldost. Ez volt Amerika legjobbja.”

Ez felveti a kérdést, hogy mi történik, ha a nem elit csapatoknak, amelyeket nem támogat az amerikai légierő, 1000 vagy 5000 zsoldossal kell megküzdeniük? Mi történik azokkal az országokkal, amelyek nem katonai szuperhatalmak?

“A zsoldosok jelentette fenyegetés jelentős aggodalomra ad okot” – zárta gondolatait.

Szólj hozzá!